eso2208-eht-mwhu — Tudományos közlemények

Elkészült az első felvétel a galaxisunk központi fekete lyukáról

2022. május 12.

Ma a világ több helyén, köztük Németországban, az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) garchingi központjában megtartott sajtókonferenciákon egy időben mutatják be a csillagászok az első felvételt a Tejútrendszer középpontjában található szupernagy tömegű fekete lyukról. Ez az új tudományos eredmény kétséget kizáróan igazolja, hogy a galaxisunk középpontjában található hatalmas tömegű képződmény valóban fekete lyuk. A megfigyelések emellett bepillantást engednek ezeknek a hatalmas, a feltételezések szerint a legtöbb galaxis középpontjában megtalálható objektumoknak a működésébe is. A felvételt a csillagászok rádiótávcsövek egy globális hálózatával, a nemzetközi együttműködés keretében üzemeltetett Eseményhorizont Távcső (Event Horizon Telescope – EHT) nevű műszeregyüttessel készítették.

A galaxisunknak pontosan a középpontjában megbúvó óriási tömegű égitestet ábrázoló felvétel elkészültét egyaránt nagyon várták már a szakemberek és a nagyközönség is. A csillagászok már korábban megfigyelték, miként keringenek a Tejútrendszer központi régiójának csillagai egy láthatatlan, nagyon sűrű, de ugyanakkor hatalmas tömegű vonzáscentrum körül. Már ezek a megfigyelések is erősen utaltak rá, hogy ez a Sagittarius A* (röviden Sgr A*) jelű égitest nem lehet más, mint egy fekete lyuk. A ma nyilvánosságra hozott közvetlen felvétel azonban kétséget sem hagy afelől, hogy ez valóban így van.

Noha a fekete lyukat magát most sem láthatjuk, hiszen az tökéletesen fekete, az azt körülölelő fénylő gáz árulkodó jeleket mutat. Egy árnyéknak nevezett, sötét központi régiót ölel körül egy gyűrű formájú, fényes alakzat. A felvételen a fekete lyuk hatalmas, a Nap tömegének négymilliószorosát kitevő tömege által eltérített fénysugarak láthatók.

Lenyűgöző a fénygyűrű Einstein általános relativitáselméletéből kiszámított és az általunk mért valódi átmérője közötti nagyszerű egyezés” – lelkendezik Geoffrey Bower, a tajpeji Academia Sinica Csillagászati és Asztrofizikai intézetének munkatársa, az EHT együttműködési program kutatója. – „Ez a páratlan megfigyelés nagyban hozzájárul a galaxisunk középpontjában zajló folyamatok megismeréséhez, és arról is elárul valamit, hogy miként hat kölcsön a fekete lyuk a környezetével.” Az EHT csapatának tudományos eredményei ma jelennek meg a The Astrophysical Journal Letters című szakfolyóiratban.

Minthogy ez a fekete lyuk hozzávetőleg 27 ezer fényévre található a Földtől, így nagyjából ugyanakkorának látszik az égbolton, mint egy fánk a Hold felszínén. Ennek megörökítéséhez volt szükség a rendkívüli teljesítményű EHT távcsőhálózatra. Ez nyolc, korábban is létező, a Föld különböző tájain található obszervatórium összekapcsolásával jött létre. Így egy hatalmas, a Föld méretét kitevő virtuális távcső felbontóképessége érhető el [1]. Az EHT-vel 2017 több éjszakáján is megfigyelték a csillagászok az Sgr A*-ot, alkalmanként több órányi adatmennyiséget összegyűjtve, hasonlóképp, mint amikor egy fényképezőgéppel rögzítenek hosszú expozíciós idejű felvételt halvány célpontokról.

Több más eszköz mellett az EHT hálózatának tagja a részben az ESO tulajdonában lévő, és az európai tagállamok megbízásából a chilei Atacama-sivatagban működtetett Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) és az Atacama Pathfinder EXperiment (APEX) rádiótávcsövek is. Európát az EHT-együttműködésben ezen kívül a 30 méteres átmérőjű spanyol IRAM, továbbá 2018-tól kezdve a francia NOrthern Extended Millimeter Array (NOEMA) rádiótávcsövek, valamint egy, a Németországbeli Max Planck kutatóintézet-hálózat Rádiócsillagászati intézetében (Max-Planck-Institut für Radioastronomie) működő szuperszámítógép is képviselik. Az EHT-program továbbá európai anyagi támogatásban is részesült az Európai Kutatási Tanács (European Research Council), valamint a németországi Max Planck Társaság révén.

Nagy örömünkre szolgál, hogy az ESO az elmúlt évek során ilyen fontos szerepet játszott a fekete lyukak és különösen az Sgr A* titkainak feltárásában” – hangsúlyozza Xavier Barçons, az ESO főigazgatója. – „Az ESO nem csak az ALMA és APEX műszerekkel járult hozzá az EHT sikereihez, de a többi chilei obszervatóriumában korábban elért, a galaxisunk központjával kapcsolatos fontos tudományos eredményekre is szükség volt ehhez az új felfedezéshez.” [2]

Az EHT friss megfigyelési eredményei a program egy korábbi, 2019-es sikerét szárnyalják túl, amikor a Messier 87 katalógusjelű galaxis középpontjában lévő M87* elnevezésű, tőlünk az Sgr A*-nál jóval távolabb lévő óriás fekete lyukról közöltek lenyűgöző felvételt.

A két fekete lyuk figyelemreméltóan hasonlít egymáshoz megjelenésében, noha a saját galaxisunk középpontjában található képződmény több mint ezerszer kisebb méretű és tömegű az M87*-nál [3]. „Két nagyon eltérő típusú galaxisban van két nagyon eltérő tömegű fekete lyukunk, ám e két fekete lyuk peremének a környezete mégis meglepően hasonlít egymáshoz” – fejti ki Sera Markoff, az EHT tudományos tanácsának alelnöke, a hollandiai Amszterdami Egyetem elméleti asztrofizikusa. – „Ez arról árulkodik, hogy ezeknek az objektumoknak a közvetlen közelében az általános relativitáselmélet az úr, és bármiféle különbség, amit a távolabbi régiók mutatnak, az a fekete lyukak környezetében található anyag különbségeiből származik.

A ma közzétett eredmény megfigyelési anyagának feldolgozása lényegesen nagyobb technikai kihívást jelentett, mint az M87* lefényképezése, noha az Sgr A* jóval közelebb van hozzánk. Ennek okát Chi-kwan („CK”) Chan, az EHT kutatója, a Steward Obszervatórium és az Arizonai Egyetem Csillagászati tanszékének és Adattudományi intézetének munkatársa magyarázza el: „A gáz ugyanolyan gyorsan, közel fénysebességgel mozog mindkét fekete lyuk, az Sgr A* és az M87* környezetében is. Ám míg az M87* esetében napokig vagy akár hetekig is eltart, amíg az anyag megkerüli a centrumot, addig a jóval kisebb Sgr A* körül egy keringés csupán percekig tart. Így aztán az EHT észleléseinek tartama alatt a gáz fényessége és szerkezete sokkal gyorsabban változott az Sgr A* körül. Kicsit olyan volt ez a feladat, mint éles fényképet készíteni egy, a saját farkát kergető, izgő-mozgó kölyökkutyáról.

A csillagászoknak új, minden eddiginél kifinomultabb módszereket kellett kidolgozniuk az Sgr A* körül mozgó gázanyag megfigyeléséhez. Míg az M87* egy könnyebb, nyugodtabb célpontot jelentett, és a róla készült felvételek lényegében mind ugyanúgy néztek ki, ez nem mondható el az Sgr A*-ról. Az Sgr A* összegzett fényképe a fekete lyukról készült egyedi állóképek átlagaként állt elő. Így tárult fel végül a galaxisunk középpontjában megbúvó óriás képe.

Ehhez az áttörést jelentő eredményhez a világ 80 kutatóintézetében dolgozó több mint 300 kutatónak a kreativitására volt szükség, akik közösen alkotják az EHT-együttműködés csapatát. A kutatócsoport tagjai azon túl, hogy bonyolult eszközöket fejlesztettek ki, amelyekkel áthidalhatták az Sgr A* leképezésének nehézségeit,szuperszámítógépeket is bevetve, több éven át dolgoztak az adatok összegzésén és analízisén. Mindeközben ráadásul még egy példátlanul kiterjedt modellgyűjteményt is összeállítottak szimulált fekete lyukakból, hogy a megfigyelés eredményeit azokkal is összevethessék.

A kutatók különösen örülnek annak, hogy immár két, egymástól nagyon eltérő méretű fekete lyukról is van felvételük, ami lehetővé teszi a hasonlóságok és különbségek megállapítását. A friss adatok segítségével pedig már a gázok szupernagy tömegű fekete lyukak körüli viselkedésére vonatkozó elméleteket és modelleket ellenőrzik a szakemberek. Ezeket a fizikai folyamatokat még nem ismerik kellő részletességgel, ám a kutatók úgy gondolják, hogy ezeknek az anyagáramlásoknak fontos szerepük van a galaxisok kialakulásában és fejlődésében is.

Most már megvizsgálhatjuk a különbségeket a két szupernagy tömegű fekete lyuk között, ami betekintést nyithat számunkra ezeknek a meghatározó folyamatoknak a működésébe” – magyarázza Keiichi Asada, a tajpeji Academia Sinica Csillagászati és Asztrofizikai intézetének kutatója, az EHT együttműködés tagja. – „Két fekete lyukról van fényképünk, az egyik a legnagyobbak, míg a másik a legkisebbek közé tartozik a világegyetem szupernagy tömegű fekete lyukainak széles méretskáláján. Így minden korábbinál sokkal alaposabban vizsgálhatjuk a gravitáció szélsőséges körülmények közötti működését.

Az EHT munkája pedig nem ér véget itt. 2022 márciusában egy újabb nagy, minden korábbinál több távcsőre támaszkodó észlelési kampány zajlott. Az EHT távcsőhálózatának folyamatos bővítése és technikai fejlesztése révén még az eddigieknél is lenyűgözőbb fényképekre, sőt mozgóképekre is számíthatunk a közeljövőben fekete lyukakról.

Megjegyzés

[1] Az EHT együttműködésben az itt felhasznált eredményekhez szolgáltatott megfigyelési anyag 2017 áprilisiösszegyűjtésében ezek az egyedi eszközök vettek részt: Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA), Atacama Pathfinder EXperiment (APEX), IRAM 30-meter Telescope, James Clerk Maxwell Telescope (JCMT), Large Millimeter Telescope Alfonso Serrano (LMT), Submillimeter Array (SMA), UArizona Submillimeter Telescope (SMT), South Pole Telescope (SPT). Azóta pedig az EHT hálózatához csatlakozott a Greenland Telescope (GLT), a NOrthern Extended Millimeter Array (NOEMA) és a UArizona 12-meter Telescope (Kitt Peak) is.

Az ALMA az európai ESO, az Amerikai Egyesült Államokbeli U.S. National Science Foundation (NSF) és a japán National Institutes of Natural Sciences (NINS) együttműködésében, a Chilei Köztársasággal közösen valósult meg. Az ALMA működését a tagállamai részéről az ESO, az NSF együttműködésben a kanadai National Research Council of Canada-val (NRC), a tajvani National Science Council of Taiwan (NSC) és a NINS együttműködésben a tajvani Academia Sinica-val (AS) és a Korea Astronomy and Space Science Institute-tal (KASI) finanszírozza. Az ALMA építését és működtetési feladatait a tagállamai részéről az ESO, Észak-Amerika részéről az Associated Universities, Inc. (AUI) által fenntartott National Radio Astronomy Observatory (NRAO), valamint Kelet-Ázsia részéről a National Astronomical Observatory of Japan (NAOJ) látja el. A Joint ALMA Observatory (JAO) irányítja az ALMA építését, az üzembe helyezését és működtetését. Az APEX a Max-Planck-Institut für Radioastronomie (Németország), az Onsala Space Observatory (Svédország) és az ESO együttműködésében létesült, és az ESO üzemelteti. A 30 méteres távcsövet az IRAM működteti, amelynek tagjai az MPG (Németország), a CNRS (Franciaország) és az IGN (Spanyolország). A JCMT-t az East Asian Observatory működteti a National Astronomical Observatory of Japan, az ASIAA, a KASI, a National Astronomical Research Institute of Thailand, valamint a Center for Astronomical Mega-Science és egyéb Egyesült Királyságbeli és kanadai szervezetek megbízásából. Az LMT-t az INAOE és az UMass működtetik. Az SMA-t a Center for Astrophysics | Harvard & Smithsonian, az ASIAA és az UArizona működtetik. Az SMT-t a University of Arizona működteti. Az SPT-t a University of Chicago működteti a University of Arizona által működtetett speciális eszközökkel felszerelve. A Greenland Telescope-ot (GLT) az ASIAA és a Smithsonian Astrophysical Observatory (SAO) működtetik. A GLT az ALMA-Taiwan program része, amit részben az Academia Sinica (AS) és a MOST támogatnak. A NOEMA-t az IRAM működteti. Az UArizona 12 méteres rádiótávcsövét Kitt Peak-en a University of Arizona működteti.

[2] A most közzétett felvétel értelmezéséhez fontos hátteret nyújtanak az Sgr A* korábbi megfigyeléseinek eredményei. A csillagászok már az 1970-es évek óta ismerik a Tejútrendszer Sagittarius irányában látható központjában lévő fényes, kompakt rádióforrást. A galaxisunk középpontjához legközelebbi csillagok mozgását harminc éven át követve pedig a Reinhard Genzel (a garchingi Max-Planck-Institut für extraterrestrische Physikigazgatója) és Andrea M. Ghez (a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem Fizikai és Csillagászati intézetének professzora) által vezetett kutatócsoport kimutatta, hogy a központi égitest tömege és sűrűsége alapján nagy valószínűséggel egy szupernagy tömegű fekete lyuk. Ehhez a kutatáshoz az ESO eszközeit, köztük a Nagyon Nagy Távcsövet (Very Large Telescope) és annak interferométerét (Very Large Telescope Interferometer), valamint a Keck Obszervatórium műszereit használták a kutatók, és a tudományos eredményeikért elnyerték a 2020-as év fizikai Nobel-díját.

[3] A fekete lyukak az egyedüli olyan ismert égitestek, amelyeknek a mérete a tömegükkel egyenesen arányosan növekszik. Egy ezerszer kisebb tömegű fekete lyuk sugara ezerszer kisebb.

További információ

Az itt vázolt kutatási eredményeket a kutatócsoport ma egy hatrészes cikksorozatban tette közzé az Astrophysical Journal Letters folyóiratban.

Az EHT-együttműködés több mint 300 tagot számlál Afrikából, Ázsiából, Európából, valamint Észak- és Dél-Amerikából. A nemzetközi együttműködés célja a valaha látott legrészletesebb felvételek elkészítése fekete lyukakról egy virtuális, Föld-méretű rádiótávcső segítségével. Jelentős nemzetközi erőfeszítéseknek köszönhetően az EHT már létező távcsöveket kapcsol össze új módszerek segítségével. Így egyetlen, alapvetően új műszer jött létre, amelynek a szögfelbontása minden korábbi eszközét meghaladja.

Az EHT Konzorcium működését 13 tagintézmény finanszírozza: az Academia Sinica Csillagászati és Asztrofizikai intézete, az Arizonai Egyetem, a Chicagoi Egyetem, a Kelet-Ázsiai Obszervatórium, a frankfurti Goethe Egyetem, az IRAM (Institut de Radioastronomie Millimétrique), a Large Millimeter Telescope, a Max-Planck-Institut für Radioastronomie, az MIT Haystack Observatory, a Japán Nemzeti Obszervatórium, a Perimeter Institute for Theoretical Physics, a Radboud Egyetem, és a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium.

Az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) az európai ESO, az Amerikai Egyesült Államokbeli U.S. National Science Foundation (NSF) és a japán National Institutes of Natural Sciences (NINS) együttműködésében, a Chilei Köztársasággal közösen valósult meg. Az ALMA működését a tagállamai részéről az ESO, az NSF együttműködésben a kanadai National Research Council of Canada-val (NRC), a tajvani National Science Council of Taiwan (NSC) és a NINS együttműködésben a tajvani Academia Sinica-val (AS) és a Korea Astronomy and Space Science Institute-tal (KASI) finanszírozza. Az ALMA építését és működtetési feladatait a tagállamai részéről az ESO, Észak-Amerika részéről az Associated Universities, Inc. (AUI) által fenntartott National Radio Astronomy Observatory (NRAO), valamint Kelet-Ázsia részéről a National Astronomical Observatory of Japan (NAOJ) látja el. A Joint ALMA Observatory (JAO) irányítja az ALMA építését, az üzembe helyezését és működtetését.

Az APEX (Atacama Pathfinder EXperiment) egy, a milliméteres és szubmilliméteres hullámhossztartományban (az infravörös és a rádióhullámok között) működő 12 m-es átmérőjű távcső, amit az ESO a Föld egyik legmagasabban fekvő észlelőhelyén, a chilei Atacama-sivatag 5100 m-es tengerszint feletti magasságban elterülő Chajnantor-fennsíkján üzemeltet. Az APEX a Max-Planck-Institut für Radioastronomie (MPIfR), az Onsala Space Observatory (OSO) és az ESO együttműködésével valósult meg.

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) a világ összes tudósa számára lehetővé teszi az Univerzum titkainak mindenki javát szolgáló kutatását. A legkorszerűbb földfelszíni obszervatóriumokat tervezi, építi és üzemelteti, amelyek segítségével a csillagászok nem csak izgalmas kérdésekre keresik a válaszokat, de egyre több érdeklődőt vonnak a csillagászat bűvkörébe is, mindezt széles nemzetközi együttműködés keretében. Az 1962-ben kormányközi szervezetként létrejött ESO ma 16 tagállam támogatásával működik. Ezek Ausztria, Belgium, a Cseh Köztársaság, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ezt a sort egészíti ki az ESO obszervatóriumainak befogadóországaként Chile, valamint stratégiai partnerként Ausztrália. Az ESO főhadiszállása, látogatóközpontja és planetáriuma, az ESO Supernova Németországban, München közelében, míg a távcsövek a világ legjobb feltételeket kínáló észlelőhelyeinek egyikén, a chilei Atacama-sivatagban működnek. Az ESO három észlelőhelyet tart fenn, ezek La Silla, Paranal és Chajnantor. Paranalon működik a Nagyon Nagy Távcső (VLT) és annak interferométere (VLTI), valamint két égboltfelmérő távcső, az infravörös hullámhossztartományban dolgozó VISTA és a látható tartományban érzékeny VLT Égboltfelmérő Távcső. Szintén a Paranalon fogja elhelyezni és üzemeltetni az ESO a Déli Cserenkov Távcsőrendszert (CTAS), a világ legnagyobb és legérzékenyebb gammasugárzás-obszervatóriumát. Nemzetközi partnereivel együttműködésben az ESO két, a milliméteres és a szubmilliméteres tartományban érzékeny berendezést is üzemeltet, az APEX antennát és az ALMA antennarendszert a Chajnantor-fennsíkon. Paranal közelében, a Cerro Armazones csúcson pedig már épül a világ „égre néző legnagyobb szeme”, az ESO Rendkívül Nagy Távcső (ELT). Az összes telephely napi működésének támogatását, valamint a kapcsolattartást a chilei partnerekkel és a társadalommal az ESO santiagói irodái segítik Chile fővárosában.

Linkek

•          Az eredményeket ismertető tudományos cikksorozat:

◦         1. cikk: The Shadow of the Supermassive Black Hole in the Center of the Milky Way

◦         2. cikk: EHT and Multi-wavelength Observations, Data Processing, and Calibration

◦         3. cikk: Imaging of the Galactic Center Supermassive Black Hole

◦         4. cikk: Variability, Morphology, and Black Hole Mass

◦         5. cikk: Testing Astrophysical Models of the Galactic Center Black Hole

◦         6. cikk: Testing the Black Hole Metric

•          Kapcsolódó cikkek:

◦         7. cikk: Selective Dynamical Imaging of Interferometric Data

◦         8. cikk: Millimeter Light Curves of Sagittarius A* Observed during the 2017 Event Horizon Telescope Campaign

◦         9. cikk: A Universal Power Law Prescription for Variability from Synthetic Images of Black Hole Accretion Flows

◦         10. cikk: Characterizing and Mitigating Intraday Variability: Reconstructing Source Structure in Accreting Black Holes with mm-VLBI

•          Az ESO EHT weboldala 

•          A sajtóközlemény az EHT weboldalán 

•          Felvátelek az ALMA rádiótávcső-rendszerről 

•          Felvételek az APEX rádiótávcsőről 

Kapcsolat

Geoffrey Bower
EHT Project Scientist, Institute of Astronomy and Astrophysics, Academic Sinica, Taipei and University of Hawaiʻi at Mānoa, US
Telefon: +1-808-961-2945
E-mail: gbower@asiaa.sinica.edu.tw

Huib Jan van Langevelde
EHT Project Director, JIVE and University of Leiden
Leiden, The Netherlands
Telefon: +31-521-596515
E-mail: huib.van.langevelde@me.com

Bárbara Ferreira
ESO Media Manager
Garching bei München, Germany
Telefon: +49 89 3200 6670
Mobil: +49 151 241 664 00
E-mail: press@eso.org

Connect with ESO on social media

Ez az ESO eso2208-eht-mw sz. sajtóközleményének fordítása

A sajtóközleményről

Közlemény száma:eso2208-eht-mwhu
Név:Milky Way Galactic Centre
Típus:Milky Way : Galaxy : Component : Central Black Hole
Facility:Atacama Large Millimeter/submillimeter Array, Atacama Pathfinder Experiment

Képek

Az első felvétel a Tejútrendszer központi fekete lyukáról
Az első felvétel a Tejútrendszer központi fekete lyukáról
A Tejútrendszer központi fekete lyukát ábrázoló felvétel készítésének a folyamata
A Tejútrendszer központi fekete lyukát ábrázoló felvétel készítésének a folyamata
A Tejút és benne a központi fekete lyuk elhelyezkedése az ALMA felvételén
A Tejút és benne a központi fekete lyuk elhelyezkedése az ALMA felvételén
A fekete lyukakról készült első két felvétel
A fekete lyukakról készült első két felvétel
Két fekete lyuk, az M87* és a Sagittarius A* méretének összehasonlítása
Két fekete lyuk, az M87* és a Sagittarius A* méretének összehasonlítása
Az Eseményhorizont Távcső rádióobszervatóriumai egy közös fotómontázson (nappal)
Az Eseményhorizont Távcső rádióobszervatóriumai egy közös fotómontázson (nappal)
Az Eseményhorizont Távcső rádióobszervatóriumai egy közös montázson (éjszaka)
Az Eseményhorizont Távcső rádióobszervatóriumai egy közös montázson (éjszaka)
Az első felvétel a Tejútrendszer központi fekete lyukáról (tágabb háttérrel)
Az első felvétel a Tejútrendszer központi fekete lyukáról (tágabb háttérrel)
Az EHT tagobszervatóriumainak földrajzi elhelyezkedése
Az EHT tagobszervatóriumainak földrajzi elhelyezkedése
Az EHT, egy bolygó méretű távcsőhálózat
Az EHT, egy bolygó méretű távcsőhálózat
A Hold és a Tejút íve
A Hold és a Tejút íve
Az ALMA és a Tejútrendszer középpontja
Az ALMA és a Tejútrendszer középpontja
Az APEX megérinti az égboltot
Az APEX megérinti az égboltot
Az APEX és a havas Chajnantor
Az APEX és a havas Chajnantor
Egy fekete lyuk anatómiája
Egy fekete lyuk anatómiája
A Tejútrendszer központjának tágabb környezete
A Tejútrendszer központjának tágabb környezete
A Sagittarius A* a Nyilas csillagképben
A Sagittarius A* a Nyilas csillagképben

Videók

Mi kell egy fekete lyuk lefényképezéséhez?
Mi kell egy fekete lyuk lefényképezéséhez?
Ismerjük meg az Sgr A*-ot – ráközelítés a galaxisunk központi fekete lyukára
Ismerjük meg az Sgr A*-ot – ráközelítés a galaxisunk központi fekete lyukára
Az EHT-vel megörökített két fekete lyuk méretének összehasonlítása
Az EHT-vel megörökített két fekete lyuk méretének összehasonlítása
Az EHT-együttműködésben részt vevő európai eszközök
Az EHT-együttműködésben részt vevő európai eszközök
Videomontázs az Eseményhorizont Teleszkóphoz tartozó obszervatóriumokról
Videomontázs az Eseményhorizont Teleszkóphoz tartozó obszervatóriumokról
Az EHT, egy bolygó méretű távcsőhálózat
Az EHT, egy bolygó méretű távcsőhálózat
Az M87* és a Sagittarius A* látszó méretének összehasonlítása
Az M87* és a Sagittarius A* látszó méretének összehasonlítása
Animáció az EHT rádiótávcső-hálózat távcsőegységeiről
Animáció az EHT rádiótávcső-hálózat távcsőegységeiről
Művészi animáció a Tejútrendszerről
Művészi animáció a Tejútrendszerről
A Sagittarius A* fekete lyuk fényképének rekonstrukciója
A Sagittarius A* fekete lyuk fényképének rekonstrukciója