eso1920hu — Képrovat

Ősi csillagkeletkezési dömpingre utal a Tejútrendszer központi vidékének új, ESO-távcsővel készült látványos képe

2019. december 16.

A Tejútrendszer központi vidékének nagy felbontású vizsgálata során az ESO VLT távcsőegyüttese galaxisunk csillagkeletkezési történetének eddig ismeretlen részleteit tárta fel. Az új észlelések alapján a csillagászok bizonyítékot találtak arra, hogy a Tejútrendszer életében egykor rendkívül drámai esemény következett be: a csillagkeletkezés ütemének megnövekedése rövid időn belül százezernél is több szupernóva-robbanást eredményezett.

„A galaktikus centrum nagy részének minden eddiginél alaposabb felmérése részletes betekintést enged a Tejútrendszer ezen tartományának csillagkeletkezési történetébe” – kezdi az eredmények ismertetését az észlelések vezetője, Rainer Schödel (Instituto de Astrofísica de Andalucía, Granada, Spanyolország). „Az eddig általánosan elfogadott nézettel ellentétben azt találtuk, hogy a csillagkeletkezés nem szakadatlan folyamat” – teszi hozzá Francisco Nogueras-Lara, aki két új kutatást is vezetett a Tejútrendszer központi vidékével kapcsolatban, míg ugyanabban a granadai intézetben dolgozott.

A Nature Astronomy című folyóiratban ma közzétett vizsgálat eredményeként a kutatócsoport azt találta, hogy a Tejútrendszer központi területein a csillagok 80%-a galaxisunk történetének korai szakaszában, a 8 és 13,5 milliárd évvel ezelőtti időpontok között keletkezett. A kezdeti csillagkeletkezési időszakot aztán egy kb. hatmilliárd évig tartó periódus követte, amelynek során kevés csillag született csak. A „meddőségnek” nagyjából 1 milliárd évvel ezelőtt egy 100 millió évnél rövidebb időszak vetett véget, amikor felgyorsult a csillagkeletkezés, ennek eredményeként pedig a központi régióban annyi csillag jött létre, hogy össztömegük valószínűleg meghaladta a néhány tízmillió naptömeget.

 

„A csillagkeletkezési aktivitás megnövekedése során a vizsgált területen a körülményeknek hasonlóknak kellett lenniük, mint a „csillagontó” galaxisokban, amelyekben évente több mint 100 naptömegnyi anyagból keletkeznek csillagok” – folytatja Nogueras-Lara, aki jelenleg már a Max Planck Institut für Astronomie munkatársa Németországban, Heidelbergben. Jelenleg az egész Tejútrendszerre érvényes átlagos csillagkeletkezési ütem 1-2 naptömeg évente.

 

„A felgyorsult csillagkeletkezés, amelynek százezernél is több szupernóva-robbanást kellett eredményeznie, valószínűleg a legnagyobb energiájú események egyike volt a Tejútrendszer egész történetében” – teszi hozzá. Egy ilyen dömping során sok nagy tömegű csillag keletkezik, amelyek pályafutása rövidebb, mint a kisebb tömegűeké, sokkal gyorsabban érik el életútjuk végét, amikor aztán hatalmas szupernóva-robbanásban pusztulnak el.

 

A Nogueras-Lara, valamint spanyol, egyesült államokbeli, japán és német munkatársai által októberben az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban ismertetett kutatást a galaktikus központnak a chilei Atacama-sivatagban működő VLT távcsőegyüttes HAWK-I műszerével végzett megfigyelései tették lehetővé. Az infravörös tartományban érzékeny kamera képes átlátni a porfelhőkön, rendkívül részletes képet szolgáltatva így a Tejútrendszer központi vidékéről. A látványos felvétel 0,2 ívmásodperc szögfelbontással mutatja a galaxisnak csillagokat, gázt és port legnagyobb sűrűségben tartalmazó részét, ahol ráadásul még egy szupernagy tömegű fekete lyuk is található. A HAWK-I felbontását úgy érzékeltethetjük, mintha egy Zürichben lévő focilabdát Münchenből, az ESO központjából is láthatnánk.

 

A kép a GALACTICNUCLEUS felmérés első közzétett eredménye. A programban az ESO VLT HAWK-I műszerének nagy látómezejét és nagy szögfelbontását kihasználva készítenek rendkívül éles képeket galaxisunk központi régiójáról. A felmérés hárommilliónál több csillagot érint, amelyek egy 60 ezer négyzetfényévnél is nagyobb területen oszlanak el a galaktikus centrum távolságában (egy fényév kb. 9,5 billió kilométer).

 

További információ

A kutatás részletes eredményei a „GALACTICNUCLEUS: A high angular resolution JHKs imaging survey of the Galactic Centre: II. First data release of the catalogue and the most detailed CMDs of the GC” című, az Astronomy & Astrophysics folyóiratban megjelent, és az “Early formation and recent starburst activity in the nuclear disc of the Milky Way” című, a Nature Astronomy folyóiratban megjelenő szakcikkben (doi: 10.1038/s41550-019-0967-9) olvashatók.

Az Astronomy & Astrophysics folyóiratban megjelent cikk szerzőgárdája: F. Nogueras-Lara (Instituto de Astrofísica de Andalucía, Granada, Spanyolország [IAA-CSIC]), R. Schödel (IAA-CSIC), A. T. Gallego-Calvente (IAA-CSIC), H. Dong (IAA-CSIC), E. Gallego-Cano (IAA and Centro Astronómico Hispano-Alemán, Almería, Spanyolország), B. Shahzamanian (IAA-CSIC), J. H. V. Girard (Space Telescope Science Institute, Baltimore, Amerikai Egyesült Államok), S. Nishiyama (Miyagi University of Education, Sendai, Japán), F. Najarro (Departamento de Astrofísica, Centro de Astrobiología CAB (CSIC-INTA), Torrejón de Ardoz, Spanyolország), N. Neumayer (Max Planck Institut für Astronomie, Heidelberg, Németország).

A Nature Astronomy folyóiratban megjelenő cikk szerzőgárdája: F. Nogueras-Lara (Instituto de Astrofísica de Andalucía, Granada, Spanyolország [IAA-CSIC]), R. Schödel (IAA-CSIC), A. T. Gallego-Calvente (IAA-CSIC), E. Gallego-Cano (IAA-CSIC), B. Shahzamanian (IAA-CSIC), H. Dong (IAA-CSIC), N. Neumayer (Max Planck Institut für Astronomie, Heidelberg, Németország), M. Hilker (European Southern Observatory, Garching bei München, Németország), F. Najarro (Departamento de Astrofísica, Centro de Astrobiología, Torrejón de Ardoz, Spanyolország), S. Nishiyama (Miyagi University of Education, Sendai, Japán), A. Feldmeier-Krause (The Department of Astronomy and Astrophysics. The University of Chicago, Chicago, Amerikai Egyesült Államok), J. H. V. Girard (Space Telescope Science Institute, Baltimore, Amerikai Egyesült Államok) and S. Cassisi (INAF-Astronomical Observatory of Abruzzo, Teramo, Olaszország).

 

Az ESO a legfontosabb kormányközi csillagászati szervezet Európában, és messze a legeredményesebb földfelszíni csillagászati obszervatórium az egész világon. Tizenhat tagország támogatja: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ezt a sort egészíti ki az ESO obszervatóriumainak befogadóországaként Chile, valamint stratégiai partnerként Ausztrália. Az ESO ambiciózus programjának fő célkitűzése hatékony földi megfigyelő műszerek tervezése, kivitelezése és működtetése annak érdekében, hogy a csillagászok élvonalbeli fontos tudományos felfedezéseket tehessenek. Az ESO vezető szerepet játszik csillagászati együttműködések elősegítésében és szervezésében. Az ESO három világszínvonalú megfigyelő helyet tart fenn Chilében. Ezek: La Silla, Paranal és Chajnantor. Paranalon üzemel a Nagyon Nagy Távcső (VLT), a világ legkorszerűbb, látható hullámhossztartományban üzemelő csillagászati obszervatóriuma, és két égboltfelmérő távcső, az infravörös hullámhossztartományban működő VISTA és az oprikai tartományban érzékeny VLT Égboltfelmérő Távcső. Szintén a Paranalon fogjal elhelyezni és üzemeltetni az ESO a Déli Cserenkov Távcsőrendszert (CTAS), a világ legnagyobb és legérzékenyebb gammasugárzás-obszervatóriumát. Az ESO vezető résztvevő az ALMA együttműködésben, ami jelenleg a legnagyobb létező csillagászati projekt. Mindezeken túl épül már a Paranalhoz közeli Cerro Armazones tetején az ESO 39-méteres Rendkívül Nagy Tácsöve (ELT) is. Ez lesz a világ "égre néző legnagyobb szeme".

Linkek

·      Szakcikk (Nature Astronomy)

·      Szakcikk (Astronomy & Astrophysics)

·      Képek a VLT-ről

Kapcsolat

Francisco Nogueras-Lara
Max Planck Institute for Astronomy
Heidelberg, Germany
Telefon: +49 6221 528-393
E-mail: nogueras@mpia.de

Rainer Schödel
Instituto de Astrofísica de Andalucía (IAA-CSIC)
Granada, Spain
Telefon: +34 958 230 529
E-mail: rainer@iaa.es

Bárbara Ferreira
ESO Public Information Officer
Garching bei München, Germany
Telefon: +49 89 3200 6670
Mobil: +49 151 241 664 00
E-mail: pio@eso.org

Connect with ESO on social media

Ez az ESO eso1920 sz. sajtóközleményének fordítása

A sajtóközleményről

Közlemény száma:eso1920hu
Név:Milky Way Galactic Centre
Típus:Milky Way : Galaxy : Component : Center/Core
Facility:Very Large Telescope
Instruments:HAWK-I
Science data:2020NatAs...4..377N
2019A&A...631A..20N

Képek

A Tejútrendszer központi vidéke a HAWK-I felvételén
A Tejútrendszer központi vidéke a HAWK-I felvételén
A Tejútrendszer központi vidékéről készült HAWK-I felvétel részletei
A Tejútrendszer központi vidékéről készült HAWK-I felvétel részletei
A galaktikus centrum elhelyezkedése az égbolton
A galaktikus centrum elhelyezkedése az égbolton

Videók

ESOcast 213 Light: A Tejútrendszer központi vidékének látványos csillagai
ESOcast 213 Light: A Tejútrendszer központi vidékének látványos csillagai
A Tejútrendszer központi vidékének pásztázása
A Tejútrendszer központi vidékének pásztázása
Ráközelítés a Tejútrendszer központi vidékére
Ráközelítés a Tejútrendszer központi vidékére
A Tejútrendszer központi vidéke a látható és a közeli infravörös tartományban
A Tejútrendszer központi vidéke a látható és a közeli infravörös tartományban
A Tejútrendszer központi vidéke a VISTA és a HAWK-I felvételén
A Tejútrendszer központi vidéke a VISTA és a HAWK-I felvételén

Képek összehasonlítása

A Tejútrendszer központi vidéke a látható és a közeli infravörös tartományban
A Tejútrendszer központi vidéke a látható és a közeli infravörös tartományban
A Tejútrendszer központi vidéke a VISTA és a HAWK-I felvételén
A Tejútrendszer központi vidéke a VISTA és a HAWK-I felvételén

Tekintse meg