Zöld égi vándor az óriások felett

Bár nem annyira ismert, mint a Halley, a 252P/LINEAR üstökös is jól néz ki! 2016 márciusának végén az üstököstörténelem egyik legnagyobb földközelségét produkálta – a Halley 87 millió kilométeres legkisebb távolságával szemben 5,3 millió kilométerre közelítette meg bolygónkat. A 252P/LINEAR csóvája nem klasszikusan elnyúlt ívben fénylett, inkább tűnt lágy, kerek izzásnak, amelynek zöldjét kétatomos szénmolekulák napfény által gerjesztett fluoreszcens sugárzása festette. A 2016 áprilisában készült felvétel is megörökítette ezt a különleges üstököst: közvetlenül a Tejút felett, a csillagos ív és a VLT távcsőegyüttes kép közepén látható egységének jobb széle között pillanthatjuk meg.

Az ESO VLT távcsőegyüttese üstökös-fényképezésre kiválóan alkalmas helyen, a chilei Paranal Obszervatóriumban működik. Paranal a világ leglátványosabb obszervatóriumainak egyike a déli féltekén, a végtelennek tűnő Atacama-sivatag sötét ege alatt. Az Atacama égboltján az üstökösökön kívül más „kincsek” is feltűnnek: a Tejút éjszakai pompájában ragyog, dús csillagközi gázfelhőit csillagok garmadája ékesíti, a horizont közelében természetes légkörfény izzik változatos színekben, magasan, a zenit közelében pedig két bolygó is látható. A kiterített panorámaképen enyhén torzult háromszöget alkotnak az Antares vörös szuperóriással. Bal oldalon szintén vörösben a Mars, alatta pedig a Szaturnusz tündököl gyöngyházfényben.

Linkek

·      A kép 360°×180°-os (nadír körül fekete) panorámaváltozata