Tejútra kelve

Az ESO fotónagykövete, Babak Tafreshi által készített képen a Chile északi részén található Paranal Obszervatórium horizontja közelében húzódó tüzes sáv lágy, hamvas izzásban fürdeti a VLT távcsőegyüttes négy egységét.

 

Az egyik oldalán csillagok – köztük a kép felső részén ragyogó Sirius – lenyűgöző sorával határolt Tejút szinte lebegni látszik a távcsőegységek egyike felett. A Sirius, amely nem csak a Canis Major (Nagy Kutya) csillagkép, de az égbolt legfényesebb csillaga is, valójában kettős rendszer, amelyet egy fősorozati csillag és egy fehér törpe alkot. Előbbi a Sirius A, egy stabil, „élete virágában” járó csillag, amelyben termonukleáris energiatermelés zajlik, míg utóbbi a Sirius B, egy sűrű csillagtetem, amely már régen kifogyott az üzemanyagból. A Tejút széle mentén lefelé haladva a bal oldalon fényes csillagok kis csoportjára figyelhetünk fel. Ez az Orionöve, három csillag egy egyenes mentén fekvő, tekintetet megragadó elrendeződése. A Betelgeuze nevű vörös óriás az övtől jobbra helyezkedik el, míg az Orion-köd rózsaszínű parázslása attól balra látható. Az objektumok az Orion csillagkép egy részét alkotják, amely nevét a görög mitológia hatalmas vadászáról kapta.

 

Tovább haladva a horizont felé először a Taurus (Bika) csillagkép feje következik, majd közvetlenül a VLT égboltra szegeződő segédteleszkópjának kicsiny kupolája felett csillagok szoros csoportja függ a horizont felett. Ez a Fiastyúk (Plejádok) vagy Hét Nővér nevű nyílthalmaz – a hozzánk legközelebbi csillaghalmazok egyike –, amely főleg forró, kék, B színképtípusú csillagokból áll.

Forrás:

ESO/B. Tafreshi (twanight.org)

About the Image

Id:potw2004a
Language:hu
Típus:Photographic
Közzététel napja:2020. január 27. 6.00
Size:13537 x 6347 px

About the Object

Név:Very Large Telescope
Típus:Unspecified : Technology : Observatory

Képformátumok

Large JPEG
17,0 MB
Screensize JPEG
157,2 KB

Nagyítható


Háttérképek

1024x768
257,4 KB
1280x1024
431,2 KB
1600x1200
619,5 KB
1920x1200
716,6 KB
2048x1536
984,8 KB

 

Tekintse meg