Ember és a Galaxis találkozása

A hét képe sorozat következő tagja a Tejútrendszer szívét rejtő dudort mutatja a Chajnantor-fennsík felett. A chilei Atacama-sivatagban található fennsík a Föld egyik legmagasabb és legszárazabb helye. A kettő kombinációja ideális feltételeket biztosít a világűrből érkező milliméteres és szubmilliméteres sugárzás észleléséhez, amelyet bolygónk légköre általában nagy mértékben elnyel. Nem meglepő tehát, hogy a Chajnantor-fennsíkon telepítették a különösen hatékony ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszert, az Univerzum leghidegebb objektumai által kibocsátott sugárzást tanulmányozó modern teleszkópegyüttest.

A kusza porfelhők és a milliárdnyi csillag féktelen ragyogása felett a Mars, a Szaturnusz és az Antares alkot jól elkülöníthető háromszöget az égen. A kép bal szélén látható elmosódott, majdnem a Tejútrendszer fenséges fényözönébe vesző zöld objektum egy bolygóközi látogató, a 252P/LINEAR üstökös. A kométa 2016 áprilisában járt földközelben, s bár túlságosan halvány volt, hogy szabad szemmel is meg lehessen figyelni, az ehhez hasonló hosszú expozíciójú felvételeken feltárult a szépsége.

Ahogyan azt a kép előterében középen álló elszánt csillagász is bizonyítja, a fennsík szabad szemes észlelésekre is kiválóan alkalmas helyszín. A déli égbolt képe lélegzetelállítóan tiszta, azokat az időket idézi, mielőtt a mesterséges fényforrások tömegével kezdték volna bevilágítani az égboltot, jelentősen rontva kilátásunkat az Univerzumra.