Biztonságos menedék bolygónövendékeknek

A hét képe sorozat aktuális eleme az ALMA első nagy programja, a Disk Substructures at High Angular Resolution (DSHARP) keretében vizsgált húsz protoplanetáris korong egyikét mutatja. Az AS 209 jelű korong szerkezete nagyon jól kivehető, mivel közel „lapjáról” látjuk, ráadásul vékony, könnyen elkülöníthető gyűrűk vannak benne.

A képen különösen tisztán látható koncentrikus gyűrűk gyakran megfigyelhetők ezekben a korongokban, szélességük, szeparációjuk és számuk azonban széles tartományokban változhat. Egyelőre még nem világos, hogy ezek a struktúrák miként alakulnak ki, és hogyan jönnek létre belőlük a bolygók. Az ALMA megépítésének éppen az volt az egyik mozgatórugója, hogy tanulmányozhassuk és számszerűen is jellemezhessük a hasonlóságokat, különbségeket, és ez volt a DSHARP fő célja is. A részletek információval szolgálhatnak arról, hogy milyen típusú bolygórendszer keletkezhet a korongból.

Az egyik lehetséges értelmezés, hogy a fiatal bolygókezdemények és a korong között gyors, összetett kölcsönhatás jöhet létre, mégpedig a bolygórendszer fejlődésének eddig véltnél sokkal korábbi szakaszában. Az egyik vezető bolygókeletkezési elmélet szerint a korongokban a por előbb szemcsékké, majd kavicsokká áll össze, amelyekből végül ún. planetezimálok keletkeznek. Ezt az elképzelést azonban megtorpedózza az a tény, hogy ha egy objektum elér egy bizonyos tömeget, a korongok dinamikája miatt a középpontban elhelyezkedő csillag beszippantja azt, így soha nem válhat igazi bolygóvá. A DSHARP program eredményei azonban azt jelzik, hogy a korong belső struktúrája hatással lehet erre a dinamikai folyamatra, és olyan tartományokat hozhat létre, amelyekben a fiatal planetezimálok biztonságban tovább növekedhetnek. A képen látható belső szerkezet tehát alapvető fontosságú saját létezünk szempontjából is.

A következő heti kép a DSHARP-sorozat utolsó része lesz, a húsz felvétel közül mutat egy újabbat, amelyen egy többes csillagrendszer látható.