A VIMOS utolsó ölelése

Két spirálgalaxis fonódik össze elbűvölő, örvénylő táncban az ESOVLT távcsőegyütteseVIMOS műszerének felvételén. A két kölcsönható galaxis – NGC 5426 és NGC 5427 – együtt alkotja az Arp 271 katalógusjelű lenyűgöző csillagászati objektumot, a VIMOS-szal 2018. március 24-i leszerelése előtt készült utolsó felvétel témáját.

A VIMOS – vagy teljes nevén VIsible Multi-Object Spectrograph (Optikai Multiobjektum Spektrográf) – 16 termékeny éven keresztül működött a VLT-n. Ezen időszak alatt segített a kutatóknak a nagy tömegű galaxisok korai, viharos fejlődésének feltárásában, hármas galaxis-kölcsönhatások megfigyelésében, és olyan mély kozmikus kérdések felderítésében, hogy például az Univerzum legnagyobb tömegű galaxisai hogyan nőttek olyan nagyra. A VIMOS nem egyedi objektumokra koncentrált, képes volt arra, hogy egyszerre több száz galaxisról gyűjtsön részletes információkat. Ez a rendkívüli érzékenységű műszer galaxisok tízezreinek színképét rögzítette a Világegyetem szinte minden részéből, feltárva, hogy miként jöttek létre, hogyan növekedtek és fejlődtek azok.

A még távolabbi galaxisok alkotta háttér előtt feltűnő Arp 271 képén jól láthatók a két galaxis közti teret átívelő, kékes színű gázból, porból és fiatal csillagokból álló hídak – a galaxisok gravitációs kölcsönhatásának eredményei. Mint a legtöbb csillagászati megfigyelés, ez a kép is a múltba tekint vissza. A Föld és az Arp 271 közötti hatalmas távolság miatt a felvétel azt mutatja, hogyan néztek ki a galaxisok 110 millió évvel ezelőtt: ennyi idő kellett ahhoz, hogy a fényük elérjen hozzánk. Úgy véljük, hasonló ütközés és összeolvadás lesz a végső sorsa a Tejútrendszernek is, amely a kutatók szerint a szomszédos nagy galaxissal, az Androméda-köddel fog majd ugyanilyen kölcsönhatásba kerülni.