A hét képe

2018. november 5.: Ez a valaha nagyon elfoglalt, eget fürkésző szem ma is vágyakozva néz felfelé a hegycsúcson lévő otthonából. Az antenna a chilei Atacama-sivatagban található ESO La Silla Obszervatórium ma már nem működő műszere, a Svéd–ESO Szubmilliméteres Teleszkóp (Swedish-ESO Submillimetre Telescope, röviden SEST). A SEST 2003-ban fejezte be az észleléseket, teret engedve az APEX (Atacama Pathfinder Experiment) teleszkópnak és az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszernek, mindkettőt Chile Atacama-régiójában, a Chajnantor-fennsíkon telepítették. Fénykorában a SEST volt a déli félteke legnagyobb szubmilliméteres távcsöve: új utakat nyitott a Tejútrendszer leghidegebb területeinek tanulmányozásában, ahol a kozmikus gázból és porból a csillagok éppen csak elkezdenek kialakulni. A képen a SEST felett a Tejútrendszer ragyogó sávja emelkedik. A fényfolyóban stílusosan néhány olyan nagy csillagkeletkezési régió is megfigyelhető, amelyek megértésében a teleszkóp is segítségünkre volt. Valójában a fotón a Tejútrendszer adott helyről észlelhető része szinte teljes egészében látható – részben az antenna felett az égbolton, részben pedig a ...

2018. október 29.: A rendkívül nagy távcsövek korszaka már a küszöbön van – és új alapokra fogja helyezni tudásunkat az Univerzumról. Az ESO Rendkívül Nagy Távcsöve (Extremely Large Telescope, ELT) már épül a távoli Atacama-sivatagban, Chilében: ez a forradalmi teleszkóp egyedül több fényt fog összegyűjteni, mint 200-nál is több Hubble-űrtávcső. Mint a neve is sugallja, a távcső valóban kolosszális. Az ESO obszervatóriumok távcsöveibe épített, a fényt összegyűjtő főtükrök közül jelenleg a legnagyobb 8,2 méteres, a Nagyon Nagy Távcső (VLT) egységeiben. A lenyűgöző VLT-tükrök azonban el fognak törpülni az ELT hatalmas, 39 méteres főtükre mellett! Ekkora méretű, tudományos célokra alkalmas tükör megalkotása egyetlen tömbből azonban egyszerűen lehetetlen – az ELT főtükre valójában 798 darab 1,4 méteres, hatszögletű, méhsejtszerűen elrendezett tükörből fog összeállni. Egy ilyen szerkezet számára a megfelelő helyszín megtalálása sem egyszerű feladat. A sikeres csillagászati megfigyelések nagy tengerszint feletti magasságban száraz, fényszennyezéstől nem érintett környezetet igényelnek, az ELT alapjainak azonban nagy hely is ...

2018. október 22.: Ezt a felvételt a csillagászok az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rádiótávcső-hálózattal készítették a Tejútrendszer központjában megbújó szupernagy tömegű fekete lyuk, a Sagittarius A* környezetéről. A láthatatlan központi égitest helyét kis kör jelöli. A legfrissebb kutatások meglepő eredményei szerint a központi fekete lyuk körül kis méretű csillagközi gáz- és porfelhők keringenek hatalmas sebességekkel. Most először mutatták ki a csillagászok ezeket a hidrogénben gazdag molekulafelhőcskéket. A felvétel valójában a molekulák, így például a szén-monoxid eloszlását mutatja, ami a molekulafelhőcskék második leggyakoribb összetevője. Ezek a felhőfoszlányok tőlünk 26 000 fényévre találhatóak, és a fekete lyuktól kevesebb mint egy fényév távolságban keringenek nagy sebességgel. A központi fekete lyuk körül régebben áramló hatalmas felhőkből mára visszamaradt kicsiny felhőcskék az ALMA különösen nagy felbontásának köszönhetően váltak láthatóvá. A korábbi felhőket a fekete lyuk gravitációjának árapályerői szaggatták szét sűrűbb darabokra, valamint egy rövid életű ritkább komponensre. Ez utóbbi diffúz gázról a Sagittarius A* rajta áthaladó szinkrotronsugárzásában ...

2018. október 15.: 2018. október 13-án, szombaton az ESO garchingi központja Németországban megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt az évente megrendezett ESO Nyílt Nap alkalmából. A többi garchingi, szomszédos tudományos intézettel közösen az ESO olyan közvetlen tapasztalatszerzésére hívta az érdeklődőket, melynek során megismerhették a világ vezető földfelszíni csillagászati szervezetének munkáját. Az idei Nyílt Nap keretében az idén áprilisban megnyílt ESO Supernova Planetárium és Látogatóközpontban is eseménysorozat zajlott. A látogatók türelmetlenül várták a 11 órai nyitást, készen arra, hogy elmerüljenek a különböző programok nyújtotta lehetőségekben. 5200 látogató használta ki az alkalmat, hogy szakcsillagászok válaszoljanak a kérdéseikre, és betekinthessenek a kutatás élvonalába tartozó szervezet kulisszái mögé. A program élő kísérleteket, vezetett látogatásokat, az ESO több obszervatóriumát bemutató kiállítást, ESO-csillagászok előadásait és az ESO chilei telephelyeivel létesített élő kapcsolatot is kínált. Amennyiben Ön részt vett a Nyílt Nap 2018-as eseményein és képeket is készített, megoszthatja velünk az Ön ESO képei Flickr csoportban.

2018. október 8.: A képen látható homokóra formájú objektum, a CK Vulpeculae valószínűleg fajtája valaha katalogizált legidősebb egyede. Az eredetileg nóvának vélt szokatlan alakú maradvány helyes besorolása hosszú éveken keresztül nagy kihívásnak számított. Eredetére számos lehetséges magyarázat merült fel, majd bizonyult helytelennek. Ma úgy véljük, hogy két csillag összeütközésének eredményét látjuk – bár arról még zajlik a vita, hogy azok milyen típusú csillagok lehettek. A CK Vulpeculaet 1670. június 20-án fedezte fel egy francia szerzetes és csillagász, Dom Anthelme. Első feltűnésekor szabad szemmel is könnyen látható volt, a következő két év során azonban fényessége folyamatosan változott, kétszer is eltűnt, majd újra megjelent, hogy aztán végleg elhalványuljon. AA 20. században a csillagászok rájöttek, hogy a legtöbb nóva megmagyarázható egy kettős rendszer egymáshoz közel keringő csillagainak kölcsönhatása során bekövetkező megszaladó termonukleáris reakciókkal. A CK Vulpeculae körül megfigyelhető köd tulajdonságai – sok-sok éven át töprengésre késztetve a csillagászokat – azonban nem illeszkednek ebbe a modellbe. A ...

2018. október 1.: Beköszöntött az ősz, az északi félteke mérsékelt égövi részének színei lassan megváltoznak. Az ESO fotónagykövete, Petr Horálek által készített felvétel a németországi Garchingban található ESO-központot mutatja, amelynek környezete az arany csodálatos árnyalataiban pompázik. Bolygónk nem minden területe lehet részese az ősz csodájának: a forró égövi területeken az év során csak keveset változik a besugárzás mértéke, a sarki régiókban pedig nincs átmenet a nyár és a tél között. Csak az északi és déli mérsékelt égövi területek lehetnek tanúi a levelek szeptemberben kezdődő lehullásának, a természet készülődésének a következő márciusig tartó téli álomra. De miért változik meg a levelek színe? Ahelyett, hogy megpróbálnák elviselni az őszi és téli hónapokra jellemző kevesebb fényt és alacsony hőmérsékletet, az ún. lombhullató növények inkább a teljes nyugalmat választják – az ősz pedig a téli álomra való felkészülés időszaka számukra. A növények a leveleikben elkezdik teljesen lebontani fő és legértékesebb pigmentjüket, a klorofillt, amely a napfény zöld ...

2018. szeptember 24.: A chilei Atacama-sivatag egy Magyarországnál is nagyobb kiterjedésű, több mint 100 000 négyzetkilométeres száraz, kopár vidék. Ám a ma üzemelő legnagyobb földi csillagászati programban, az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) távcsőrendszerrel dolgozó csillagászok a legfontosabb megfigyeléseiket a milliméteres hullámhosszakon végzik. Ehhez pedig ideális az Atacama-sivatag időjárása. Az ALMA központi épületei, az Operations Support Facility (OSF) 2900 méteres tengerszint feletti magasságban épültek meg az Andok-hegységben. A csillagászok, technikusok és mérnökök innen vezérlik a 66 antennaegység mindegyikét, amelyek további több mint 2000 méterrel feljebb, a Chajnantor-fennsík 5000 méteres magasságában dolgoznak. Az antennák eljuttatása erre a fennsíkra komoly kihívást jelentett a mérnökök számára. Ebben segít Otto és Lore! Ezeket a szelíd óriásokat – melyek egyike látható fotónkon – kifejezetten arra tervezték és építették meg Németországban, hogy a 100 tonnás műszereket az OSF és a Chajnantor közötti 28 kilométeres úton szállítsák. A fennsíkon céljukhoz érve milliméteres pontossággal tudják az antennákat a helyükre letenni. Ez ...

2018. szeptember 17.: A képen egy törpegalaxist látunk a déli féltekéről megfigyelhető Főnix csillagképben, mely érthető okokból, a Főnix Törpegalaxis nevet kapta. A Főnix Törpegalaxis azért különleges, mert nem klasszifikálható a törpegalaxisok; szokásos osztályozási rendszere szerint; miközben alakja alapján szferoidális törpegalaxis lenne - amely nem tartalmaz csillagkeletkezéshez elegendő mennyiségű gázt - kutatások során egy gázfelhőt azonosítottak a közelében, ami a közelmúltban bekövetkező csillagkeletkezésre, valamint fiatal csillagok jelenlétére utal. A gázfelhő nem magában a galaxisban található, ugyanakkor gravitációsan kötött hozzá - ami azt jelenti, hogy idővel vissza fog zuhanni a galaxisba. Mivel a felhő közel van a galaxishoz, valószínűsíthető, hogy a folyamat, amely révén kiszakadt abból jelenleg is tart. A gázfelhő tanulmányozása után a csillagászok azt gyanítják, hogy a kidobódás legvalószínűbb oka a galaxisban bekövetkező szupernóva-robbanások hatása lehet. A kép elkészítéséhez felhasznált adatokat az ESO archívumából választották ki a Rejtett Kincsek elnevezésű verseny részeként.

2018. szeptember 10.: Augusztus 5. és 19. között rendezték meg a 2018-as nyári csillagászati tábort (AstroCamp 2018), amelynek a Portugália északi részén fekvő Corno de Bico Tájvédelmi Körzet Környezetvédelmi Oktatásért és Nevelésért Központ adott otthont. A tábor középiskolásoknak szervezett nyári csillagászati program célja, hogy olyan fiatalokat hozzon össze, akiknek esetleg különböző a háttere és az élethelyzete, de egy a szenvedélye: a csillagászat. A kéthetes tábor alatt az Európai Unió országaiból érkezett 15 és 18 év közötti korú, a csillagászat iránt lelkesedő tanulók előadásokon vettek részt, skype-beszélgetéseket folytattak több ország kutatóival, a világ legnagyobb távcsöveivel gyűjtött adatok feldolgozását célzó számítógépes projekteken dolgoztak, és természetesen éjszakai észleléseket is végeztek. A tábori élményt a közösségi aktivitás különböző formái színesítették, mint például a túrázás, sport, segítő tevékenységek, de a filmek, dokumentumfilmek sem maradhattak ki a sorból. Bár már 2012 óta fut, a tábor csak 2016-ban vált nemzetközivé. Az ESO 2017-ben támogatta először a megrendezését, mégpedig azzal, hogy ...

2018. szeptember 3.: Az ESO Észak-Chilében található La Silla Obszervatóriuma páratlan látványt kínál az oda telepített távcsövek részére. Nem csak a kozmoszra, de a régió elhagyatott, ám csodálatos tájegységeire is. Ez az Alberto Ghizzi Panizza által, az ESO Új Technológiájú Távcsövéhez (New Technology Telescope, NTT) vezető útról készült kép La Sillát mutatja a fenséges Tejúttal, ami összetéveszthetetlen módon vág utat magának a felettünk elterülő éjszakai égbolton keresztül. A kép közepén büszkén trónol az ESO 3,6 méteres, a bolygóvadász HARPS-műszernek otthont adó távcsöve. Alatta csücsül a TAROT (Télescope à Action Rapide pour les Objets Transitoires) távcső apró szürke és fehér, szarkofágnak is becézett kupolája. A jobb szélen a leszerelt, ezüstben ragyogó, 15 méteres Svéd-ESO Szubmilliméteres Távcső (SEST) látható egy magányos csúcson, míg az úttól balra, az előtérben, a Svájci 1,2-méteres Leonhard Euler távcső hullámlemezzel bevont fehér kupolája vonja magára a figyelmet. La Silla az Atacama-sivatag déli részén, 2400 méteres magasságban található, 600 kilométerre északra ...

2018. augusztus 27.: A mostani hét felvételén hatalmas égi „V” betűt láthatunk az ESO chilei Cerro Paranal hegyen működő Paranal Obszervatóriuma fölött. A „V” betű egyik szára sokkal jobban látszik a másiknál; a jobb felső sarok felé mutató szárat a Tejútrendszer középpontjának irányában látszó Tejút sávja formálja. A balra hajló halványabb, éppen csak sejthető szár az állatövi fény elmosódott oszlopa. Az állatövi fény jelenségét a napfénynek a Naprendszerben található apró kozmikus porrészecskéken való szóródása okozza. Habár a Paranal-hegyről a messze földön híresen jó égboltnak köszönhetően gyakran látható mind a Tejút, mind az állatövi fény, a felvételen látható „V” alakú elrendezés mégis ritka. Az állatövi fény iránya a Földnek a pályája mentén éppen elfoglalt helyétől függ, hiszen az állatövi felhőnek is nevezett porrészecskék az ekliptika síkjában sűrűsödnek össze. Így az állatövi fény iránya és intenzitása az év során változik, és legjobban tavasszal, illetve ősszel figyelhető meg, közvetlenül napnyugta után, vagy napkelte előtt. A látszólag ...

2018. augusztus 20.: Ezen a látványos képen - melyet Petr Horálek, az ESO Fotónagykövete készített Chilében -, a Tejútnak az ESO La Silla Obszervatóriuma felett húzódó fényes sávját láthatjuk. Jobb oldalon alul az ESO 3,6 méteres optikai távcsövének kupolája, míg bal oldalon a Svéd-ESO submilliméteres távcső ezüst tányérja fénylik. Bár ez utóbbit már 2003-ban leszerelték, hogy helyet készítsenek a fejlettebb APEX és ALMA műszereknek, a Svéd-ESO antenna mintha még mindig az eget kémlelné, talán arra várva, hogy kap még egy esélyt az ég titkainak fürkészésére. A képet a Tejút uralja, mutatva, hogy sötét egeinek és tiszta levegőjének köszönhetően miért La Silla az egyik legkitűnőbb csillagászati megfigyelőhely a világon. A fényes ív tetejéről lóg a vörös színű, megkapó Gum-köd. Ez, a Tejútrendszer hasonló régióival együtt az emissziós ködök családjához tartozik, ahol a gázt a közeli fényes csillagok gerjesztik fénylésre. A Tejút fényes sávját a galaktikus por foltjai szabdalják. Ezekben csillagok keletkeznek, melyek a következő ...

2018. augusztus 13.: Ez a teljes kupolás kép, ami a Nagyon Nagy Teleszkópot (Very Large Telescope, VLT) mutatja az ESO Paranal Obszervatóriumában, a távcsőegyüttes szinte minden elemét tartalmazza egyetlen "családi fotó" formájában! Az ESO VLT műszere négy 8,2 méteres távcsőegységet tartalmaz (Unit Telescopes, UTs). A képen mind a négy látható, könnyen felismerhetőek doboz formájukról. A műszeregyüttes része négy darab 1,8 méteres segédteleszkóp is (Auxiliary Telescopes, ATs). Ezekből kettő került a képre: szárnysegédként állnak nagyobb testvéreik mellett (mindkettő kerek kupolája nyitott állapotban látható). A hivatalos jelölésük mellett — UT1, UT2, és így tovább — mind a négy távcsőóriás saját nevet is kapott a helyi chilei Mapuche nyelven: Antu (A Nap), Kueyen (A Hold), Melipal (A Dél Keresztje) és Yepun (Vénusz). Az egyik távcsőegységből az éjszakai égboltra irányított sárga lézercsík mesterséges csillagot hoz létre a magaslégkörben, innen kapta a nevét is: Lézer Vezetőcsillag (Laser Guide Star, LGS). Ez a "csillag" a távcső adaptív optikai rendszerének ...

2018. augusztus 6.: Ezt a fényképet egy, az ESO chilei La Silla Obszervatóriumába tett, Ultra High Definition (UHD) felvételek készítését céljául tűző expedíció során készítették. Az 1,54 m-es dán teleszkóp látható rajta, amint a déli félteke csillagos egét pásztázza. A távcső nyitott kupolájától balra, a Tejútba ágyazódva láthatjuk az egyik legjellegzetesebb csillagképet, a Dél Keresztjét. A Dél Keresztje csillagkép négy, keresztet formáló legfényesebb csillaga az alfa, béta, gamma és delta Crucis neveket viselik. Ezek közül hozzánk a gamma Crucis van legközelebb, mindössze 88 fényévre, míg a négyes legtávolabbi tagja 364 fényévre található a Földtől. A kékesfehér alfa Crucis, a kereszt alsó pontja az éjszakai égbolt 13. legfényesebb csillaga. A Dél Keresztje fölötti fekete tintapaca a Szeneszsák-köd, az égbolt egyik leglátványosabb, szabad szemmel is észlelhető sötét ködje. Ez az átlátszatlan csillagközi porfelhő eltakarja a mögötte lévő csillagok fényét, így egy látszólag csillagmentes űrt képez a Tejút közepén. A kereszt alatt megfigyelhető két ködös folt ...

2018. július 30.: Az ESO Hét Képe ezúttal egy sarló alakú gáz- és porcsomót mutat — a köd NGC 3199 néven is ismert, és 12000 fényévnyire található a Földtől. Úgy tűnik, mintha az objektum végigszántana a csillagokkal kirakott égbolton, akárcsak egy hajó a viharos tengeren. A felvétel nagyon találó, hiszen az NGC 3199 a Carina csillagképhez tartozik — a déli csillagképet pedig magyarul Hajógerincnek hívjuk. Mai elnevezését a vízi járművek megfelelő alkatrésze nyomán kapta. Az NGC 3199-et John Herschel brit csillagász fedezte fel 1834-ben, az éjszakai égbolt érdekes objektumait tartalmazó híres katalógusának összeállítása közben. A ködöt számos alkalommal vizsgálták részletesen több műszerrel, beleértve az ESO 8,2 méteres Nagyon Nagy Távcsövét (Very Large Telescope, eso0310, eso1117) és a 2,6 méteres VLT Égboltfelmérő Távcsövet (VST) is. Felvételünket ez utóbbi eszköz készítette. A ködösség fényesebb, sarló alakjáról kiderült, hogy egy sokkal nagyobb, de halványabb gáz- és porbuborék részét képezi. A ködhöz tartozik egy figyelemre méltó csillag ...

2018. július 23.: A felvétel a chilei Andokban található Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) csúcstechnológiájú antennarendszer néhány tányérját mutatja. Az obszervatórium felett a vöröses horizont közelében a ragyogó telihold látható. Az ALMA a Chajnantor-fennsíkon, 5000 méterrel a tengerszint felett található. Ebben a magasságban a kozmosz kristálytiszta képe majdnem koromfekete égbolton tűnik fel, amint azt az ALMA antennái felett átkúszó lenyűgöző kozmikus hernyó látványa is jelzi. Ez a fényes sáv a Tejútrendszer; a csillagokkal telehintett égbolton a galaxis központi gázdudorán kívül világosan kirajzolódnak összetett porsávjai, valamint a nagyon fiatal csillagok által létrehozott forró, ionizált gáz uralta területeket jelző rózsaszínű foltjai is. A Tejútrendszer legfényesebb része – galaxisunk szíve – a Földtől körülbelül 25 ezer fényévre helyezkedik el.

2018. július 16.: Ez a Vincenzo Forchi készítette fotó egyedülálló betekintést nyújt az ESO egyik leghíresebb - és egyben legjobban kihasznált - kupolájába. A színek, struktúrák és gépek kavalkádja az ESO észak-chilei Paranal Obszervatóriumában felállított Nagyon Nagy Teleszkóp (VLT) 8,2 méteres 1. sz. távcsőegységének (UT1) belsejét mutatja. Az UT1 bensőségesebb nevet is kapott: Antu, ami a Napot jelenti a helyi bennszülött Mapuche nyelven. A többi távcsőegységet a Holdról, a Dél Keresztjéről és a Vénuszról - Kueyen, Melipal és Yepun - nevezték el. Forchi képe azt a pillanatot mutatja, amikor Antu felnyitja a legfejlettebb technológiát tartalmazó "szemét", és felkészül egy hosszú, a kozmosz megfigyelésével eltöltendő éjszakára. A épület alsó része sárga izzók mesterséges fényében fürdik. Felül a távcső fémszerkezetének kék és ezüst árnyalatait a Nap utolsó sugarainak meleg narancs ölelése egészíti ki, ami az épületet körbevevő felhajtható szellőzőnyílásokon szóródik. Vincenzo feltöltötte ezt a fotót a Te ESO Képeid Flickr csoportba. Ezt a Flickr csoportot ...

2018. július 9.: Fotómontázsunk egy ismerős kozmikus objektumot mutat - a Holdat - nagyon szokatlan formában. A fotósorozatot az ESO fotónagykövete, Petr Horálek készítette, amikor meglátogatta az ESO Chilében található magashegyi Paranal Obszervatóriumát, ahol az égbolt tisztasága nem mindennapi. Képeit öt másodperces időközönként lőtte erről a vérvörös holdnyugtáról, miközben a Hold egyre lejjebb kúszott a sötét égen, mígnem eltűnt a horizont alatt (a képek időrendben sorakoznak balról jobbra, fentről lefelé). A jelenség szembeötlő vörös színéért a légköri fénytörés felelős. Ahogy a Hold megközelíti a horizontot, fényének egyre nagyobb légtömegen kell áthaladnia, mielőtt szemünkbe érne, ami azt jelenti, hogy a fényszórás egyre jelentősebb lesz - más szavakkal, egyre több levegőrétegen kell áthaladnia a fénynek, így több fény szóródik. A látható hullámhossztartományban a Föld légköre a vörös színűt szórja és téríti el legkevésbé, ami hosszú hullámhosszának köszönhető, ezáltal festve jellegzetes narancs-vörös árnyalatúra a naplementéket és holdnyugtákat. A szín mellett a másik szembeötlő különlegesség a látszólagos ...

2018. július 2.: Az ALMA-val (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) készült képünk az MWC 758 jelű, a felnőtté válás útján haladó fiatal csillagot mutatja, amit csomós, kozmikus porból álló szabálytalan gyűrűk vesznek körül, melyekből itt három látszik. Szokatlan módon ezek a gyűrűk ahelyett, hogy tökéletesen kör alakúak lennének, elliptikusak. Ez pedig az első valódi elliptikus alakú protoplanetáris korong felfedezését jelenti az ALMA-val! A külső és belső gyűrű is tartalmaz egy-egy különösen fényes csomót, amik sárga ívekként látszanak. Ezen kívül spirálkarok is kirajzolódnak a porsávban, valamint egy központi pormentes üreg, ami viszont enyhén excentrikus. Mindezek a jellemzők egyébként nem látható bolygók jelenlétére utalnak. Ahogyan a bolygók fejlődnek, gravitációsan kölcsönhatnak a koronggal és különféle árulkodó jellemzőket és struktúrákat alakítanak ki. A csillagászok az MWC 758-höz hasonló rendszerek megfigyelésével nem csak a rejtőzködő bolygók valószínű jelenlétére tudnak következtetni, de azok tömegét, helyét és pályáját is meg tudják becsülni. Ez a felfedezés az ALMA bolygófelfedező képességének csodálatos példája. ...

2018. június 25.: A Mars és a Jupiter között elhelyezkedő, fánk alakú aszteroidaöv tele van sziklás testekkel és törmelékkel. A széttöredezettség ellenére az itt található tömeg tekintélyes, a Hold tömegének 4 százalékára tehető! Ennek a tömegnek a jelentős része két égitestbe zárva őrződött meg: az egyik a Ceres, a törpebolygó, ami önmagában ennek a tömegnek a harmadáért felelős, míg a másik a Vesta kisbolygó, ami a kisbolygóöv tömegének kilenc százalékát birtokolja. Képünk a Vestát ábrázolja. A Vestát nemrég megfigyelte az ESO Nagyon Nagy Távcsövére (VLT) szerelt SPHERE/ZIMPOL műszer is - a SPHERE un. MISTRAL algortimussal előállított képe a bal oldalon látható, míg a jobb oldali panel az összehasonlítás kedvéért egy űrből készült, szintetikusan összeállított képet mutat. A SPHERE (Spectro-Polarimetric High-contrast Exoplanet REsearch instrument), egy nagy hatékonyságú bolygókereső és direkt leképezést lehetővé tevő műszer. A ZIMPOL a SPHERE egy alrendszere: kis méretű objektumokról - mint amilyen a Vesta - nagyok éles kép készítését lehetővé ...