A hét képe

2021. augusztus 9.: A Tejút lenyűgöző íve, karöltve a Magellán-felhőkkel (balra) látható a chilei éjszakai égbolton, az ESO Nagyon Nagy távcsövének (Very Large Telescope, VLT) otthont adó Paranal Obszervatórium vezérlőépületéből. A Tejútrendszer 100 000 és 200 000 fényév közötti átmérőjű, és a Napunkon kívül csillagok milliárdjai alkotják. A Tejút-ív bal felső részén lévő fényes terület, a galaktikus központ 27 000 fényévre található. A Napnak közel 250 millió évre van szüksége, hogy megkerülje a Tejútrendszer közepét, és kialakulása óta körülbelül 20 alkalommal tette ezt meg. A Nagy- és a Kis-Magellán-felhő csupán kettő a Tejútrendszer galaktikus szomszédai közül. Körülbelül 160 000 és 200 000 fényév távolságban keringenek a galaxisunk körül. Ezeknek a törpegalaxisoknak szabálytalan az alakjuk, valószínűleg az egymás, illetve a galaxisunk közötti gravitációs kölcsönhatások következtében. Ha a távcsövek a Paranal Obszervatórium szemeinek tekinthetőek, akkor az irányítóépület lenne az agya. Különböző irodákkal együtt a vezérlőteremnek ad otthont, ahonnan az összes ...

2021. augusztus 2.: Egy apró bolygónak tűnik ugyan, de az e heti Hét képe valójában az ESO La Silla Obszervatóriumát örökíti meg, a sztereografikus projekciónak nevezett fényképészeti eljárás segítségével, amelynek során egy sík képet gömbfelületre vetítenek. Az ESO-család számos eszközének otthont adó La Sillát 1969-ben avatták fel. Azon túl, hogy ez volt az ESO első obszervatóriuma, rengeteg tudományos és technikai elsőség élvonalában is jelen volt. Az ESO úttörő, 3,58 méteres Új Technológiájú Teleszkópja (New Technology Telescope, NTT) volt a világon az első, számítógép által vezérelt, más néven aktív főtükrű távcsöve, ami megalapozta az utat az ESO Nagyon Nagy Távcsövéhez (Very Large Telescope, VLT), ahol mind a négy 8 méteres tükör aktív. Az ESO 3,6 méteres teleszkópjához szerelt eszköz, a High Accuracy Radial velocity Planet Searcher (nagyon pontos radiális sebességgel bolygókat kereső, HARPS) egy rendkívül sikeres exobolygóvadász, egyebek mellett az első olyan Föld-szerű bolygó felfedezője, amely egy csillag lakhatósági zónáján belül kering. A „La ...

2021. július 26.: A világűr nagy része majdnem tökéletesen üres. Kivételt képeznek például az olyan helyek, mint az ESO VST (VLT Survey Telescope) távcsövével rögzített képen látható, HCG 86 katalógusjelzésű galaxiskvartett által elfoglalt térrész. A négy galaxis kb. 270 millió fényévre van tőlünk a Nyilas (Sagittarius) csillagkép irányában, és a Földről nézve háromszögalakot formáz: három galaxis a csúcsokat jelöli ki, egy pedig nagyjából az egyik oldal felezőpontjában helyezkedik el. Az elnyúlt galaxistól jobbra látható fényes objektum nem része a csoportnak. A HCG mozaikszó feloldása Hickson Compact Group. Az elnevezést olyan, 4–10 galaxist számláló csoportok megjelölésére használják, amelyek tagjai fizikailag is közel vannak egymáshoz. Kompaktságuk miatt az ilyen csoportokban a tagok gyakran lépnek kölcsönhatásba egymással, ami aztán néha a galaxisok összeolvadásához is vezet. A HCG 86 képét a Rossella Ragusa (Istituto Nazionale di Astrofisica, Olaszország) által vezetett csillagászcsapat rögzítette a VEGAS (VST Early-type Galaxy Survey) felmérés keretében. „A VST-vel azokat a nagyon halvány ...

2021. július 19.: Bolygók, a galaktikus centrum, csillagok, fénylő gáz, hegyek körvonalai és még egy üstökös is látható — ezen a hét képén, amelyet az ESO Paranal Obszervatóriumának főbejárata előtt készítettek, a chilei tiszta ég minden pompájával együtt. A horizonton egy zöld objektum kerek, elmosódott foltként fénylik: ez a 252P/LINEAR jelzésű üstökös a bolygóközi térből. Az üstököst 2016 áprilisában fotózták le, amikor 5,3 millió kilométerre elszáguldott a Föld mellett (kozmikus skálán ez elég közeli!). Habár szabad szemnek túl halvány volt, távcsövön át és fényképeken nagyon szép látványt nyújtott. Jobbra egy másik objektum látható — a horizont felett, az üstökös szomszédságában egy kis lila folt. Ez a Földtől mintegy 5000 fényév távolságban található Lagúna-köd. Kis távcsőben vagy binokulárban szürkének tűnhet, mivel az emberi szemnek kevés fény esetén rossz a színérzékenysége, de hosszú záridős fotókon fantasztikusan élénk színek ragyognak. Az ég ezen részének kiemelkedő csillagképe a Skorpió (Scorpius), de a csillagait könnyen ...

2021. július 12.: Ez a szemet gyönyörködtető fotó az ESO Paranal Obszervatóriumából készült. Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének otthont adó obszervatórium büszkén terül el a 2635 méter magas Cerro Paranalon, az Észak-Chilében található Atacama sivatagban. A VLT négy fő teleszkópja, melyek a panorámakép közepétől jobbra láthatók, a Tejútrendszer, azaz szülőgalaxisunk hatalmas sávja előtt merednek az ég felé. Ez a sáv olyan, mintha csillagok alkotta hatalmas szivárvány lenne és átölelné az egész hegycsúcsot. A képen három segédteleszkóp is látható a négyből. A csillagászok különböző konfigurációkban használják ezeket a távcsöveket, melyek a távcsőplatformon elhelyezett síneken mozoghatnak. Megtalálod a képen mindhárom segédtávcsövet?

2021. július 5.: A Cerro Armazones ad otthont az ESO észlelőarmadája eljövendő zászlóshajójának, a Rendkívül Nagy Távcsőnek (Extremely Large Telescope, ELT). Mindössze 20 kilométerre az ESO Paranal Obszervatóriumától, ahol a VLT távcsőegyüttes működik, a Cerro Armazones több mint 3000 méterrel magasodik a tengerszint fölé a chilei Atacama-sivatagban. A csúcs elszigeltelt voltát jól érzékelteti a Tejút szikrázó sávja, amely szinte tökéletes keretbe foglalja az Armazones „kráterét”. A fényszennyező városoktól távoli, izolált elhelyezkedés miatt az Atacama-sivatag ideális helyszíne a csillagászati infrastruktúráknak, például az ELT-nek, „a világ legnagyobb égre néző szemének”. A 2019. július 5-én készült kép a legyalult csúcsot mutatja, ahol azóta már az építkezés is folyik. Az alapozás 2019 decemberében kezdődött, a hatalmas távcső építésének befejezése pedig az évtized végére várható.

2021. június 28.: Egy csodálatos holdhaló, más néven 22 fokos haló alakult ki az ESO La Silla Obszervatóriuma felett. Ez a légköroptikai jelenség akkor jön létre, amikor a holdfény kölcsönhatásba lép a légkörben lebegő milliónyi jégkristállyal, és ezek egy 22 fokos sugarú gyűrű formát alkotnak a Hold körül. A jelenséget angol nyelvterületeken holdgyűrűnek vagy téli halónak is hívják. Habár a jelenség csodaszép, olyan körülmények között alakul ki, amelyek nem kedveznek a csillagászati megfigyelések számára. A felhők és a Hold erős fénye befolyásolja a csillagászati megfigyelések minőségét és pontosságát. Mindenesetre ez egy csöppet sem csökkenti a varázslatos látvány vonzerejét, és tulajdonképpen néhány csillag még látható is marad. Nevezetesen az ég legfényesebb csillaga, a Szíriusz például a kép felső részén, a közepétől kicsit balra található.

2021. június 21.: A Tejút meredeken zuhanó íve és a La Silla Obszervatórium sötét hegyoldala között található az Új Technológiájú Távcső (New Technology Telescope, NTT). Az ESO ezen távcsöve 1989 óta figyeli az éjszakai égboltot, és pompás képeket készít róla. A közelmúltbeli eredményei között szerepel két neutroncsillag egybeolvadásának megfigyelése, részletes betekintés kisbolygók szerkezetébe, planetáris ködök százainak analizálása, továbbá távoli naprendszerekben levő bolygók kutatása is. A nagy átmérőjű főtükröt tartalmazó távcsövek több fényt tudnak gyűjteni. De a nagyobb tükrök tökéletes alakját nehezebb fenntartani. A csillagászok rájöttek, hogy az öt méternél nagyobb átmérőjű főtükrök esetében rohamosan romlik a képminőség, mivel a gravitáció torzítja az alakjukat (az NTT 3,5 méter tükörátmérőjű, és nagyobb távcsövek építéséhez való úttörő projektként szolgált). Az aktív optika az ESO mérnökének, Raymond Wilsonnak az ötlete volt: lényege, hogy a vékony és deformálható főtükör gravitáció általi torzulásait egy támasztórendszer erőkifejtéssel korrigálni tudja. A felszínről végzett csillagászat ezen fejlesztés miatt hatalmasat ...

2021. június 14.: Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének otthon adó Paranal Obszervatórium felett húzódó sötét égbolt oly tiszta, csillagokkal teli és lélegzetelállító látványt nyújt, hogy az ember úgy érzi, szinte eléri a csillagokat. Petr Horálek, az ESO fotós nagykövete, a VLT-hez tartozó egyik emelvényen állva nyújtja ki kezét egy feltűnő objektum felé. Az ember azt gondolná, hogy ez a fényes objektum egy csillag, mint oly sok minden az égen, valójában azonban ez a Naprendszerünk egyik bolygója, a Jupiter, egy óriási gázbolygó. Közelebb a Földhöz, a háttérben a VLT négy távcsöve látható. Ezek mindegyike 8,2 m átmérőjű tükröt tartalmaz, és együtt működtetve a legélesebb képek kaphatók a Világegyetemről. Emellett még négy kisebb, mozgatható, 1,8 m-es kiegészítő távcső is rendelkezésre áll. A chilei Atacama-sivatag ismét bebizonyította, hogy mennyire tökéletes helyszín az ESO VLT számára. Az obszervatórium minden lakott területtől távol helyezkedik el, ezáltal szinte nem éri fényszennyezés, ami alapvető a csillagászat számára, így ...

2021. június 7.: Legfrissebb heti felvételünk a Bereniké Haja csillagképben található NGC 4254, avagy Messier 99 katalógusjelű, grandiózus látványt nyújtó méltóságteljes spirálgalaxist ábrázolja. A Messier 99 a spirálgalaxisok egy különleges osztályába tartozik: remekbe szabott szerkezete mintaszerű, kifejlett spirálkarokat mutat, melyek jól követhetően tekerednek a központ körül. A spirálgalaxisoknak csak mintegy 10 százaléka tartozik ebbe a legszabályosabb csoportba, így a Messier 99 és társai kivételesnek számítanak. A Messier 99 besorolását a galaxisnak ezen a felvételen mutatott eszményi megjelenése tökéletesen igazolja. Jól fejlett, örvénylő karjai fényesen ragyognak a világűr sötét háttere előtt, és számos összetartozó szerkezeti eleme felismerhető. A felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek (Cosmic Gems) programjának keretében készült. Ennek a tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő kezdeményezésnek érdekes és látványos égitestek megörökítése a célja. A program az ESO távcsöveit használja ki olyankor, amikor a körülmények nem alkalmasak tudományos munkára. Ennek ellenére a felvételek később esetleg tudományos kutatásokban is felhasználhatóak lehetnek, ezért ezeket az ESO a Tudományos Archívumában ...

2021. május 31.: Ha megfigyeljük a kép halvány, elmosódott közepét, egy szellemgalaxist találunk – a cseppet sem kísérteties hangzású UDG4-et –, amelyről az ESO VLT Égboltfelmérő Távcsövével (VST) készítettek felvételt. Az UDG az ultra-diffuse galaxy (rendkívül diffúz galaxis) rövidítése. Ez az objektum olyan nagy, mint a Tejútrendszer, de százszor, vagy akár ezerszer kevesebb csillagot tartalmaz. Ezek a galaxisok rendkívül halványak, és hiányzik belőlük az a gáz, amelyből csillagok képződhetnének, ezért szinte bolyhos kozmikus felhőkként vagy foltokként látszanak az űrben. Az eredetük egyelőre bizonytalan, de a csillagászok feltételezése szerint „füstbe ment” galaxisok lehetnek, amelyeknek fiatalon megszűnt gázutánpótlása. Az UDG4-ről készült felvétel egy nagyobb kutatás részeként készült: a VST Early-type Galaxy Survey (VEGAS) programjának az a célja, hogy azokat a nagyon halvány struktúrákat kutassa, amelyek galaxishalmazokban találhatók – ezek több galaxis gravitációsan kötött csoportosulásai. A kutatás keretében, amelyet az olaszországi Instituto Nazionale di Astrofisica munkatársa, Enrichetta Iodice vezet, több UDG-t találtak a Hydra-halmazban, ...

2021. május 24.: Legfrissebb felvételünkön a felkelő Nap első sugarai borítják aranyba az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) otthont adó észak-chilei Paranal-hegyet. A napkelte egy újabb sikeresen végigészlelt éjszaka lezárultát jelzi a világ legeredményesebb földi bázisú csillagászati távcsöve és fáradt személyzete számára. A 2635 méterrel a tengerszint fölé magasodó hegytetőn működő VLT a világ egyik legalkalmasabb észlelőhelyével büszkélkedhet, ahonnan az univerzum legmélyére pillanthat. A hegytető magasságát érzékelteti a háttérben hömpölygő „tenger”. Ez azonban érzéki csalódás csupán. Az ESO VLT-t körülölelő Atacama-sivatag a világ egyik legszárazabb helye. A távolban húzódó kékes színárnyalatú jelenség valójában nem folyékony víz felszíne, hanem mélyen a hegycsúcs alatt megrekedt rétegfelhők óceánja. Link: A VLT panorámaképen

2021. május 17.: Az ESO fotónagykövete, Gerhard Hüdepohl által készített felvételen lustán nyújtózik előttünk az ESO La Silla Obszervatóriuma. A chilei Atacama-sivatag egyik csúcsa feletti nézőpontból letekintve távcsövek és kiszolgáló épületek sorát látjuk a kietlen tájon távolba kígyózni. Az előtérben a szürke alapzatán büszkén tornyosuló félgömb alakú fehér kupola az ESO 3,6 méteres távcsövét rejti. Kis híd köti össze a hasonlóan fehér kupolás, de keskenyebb hengerrel, amelyben a ma már nem működő Coudé-segédteleszkóp kapott helyet. Távolabb a háttérben alacsony, szögletes épületek sora terpeszkedik a lankás hegyoldalon, ezekben találhatók az obszervatórium irányítóhelyiségei, a lakószobák és a hotel. Amint a kép is tanúsítja, sok kilométeres körzetben semmi nyoma egyéb emberi tevékenységnek. Kihívást jelentő 2400 méteres tengerszint feletti magasságával a bolygó legszárazabb sivatagának szélén található La Silla valószínűleg soha nem lesz ingatlan- és kereskedelmi fejlesztések kedvelt célpontja. Irigylésre méltó elszigeteltsége az év legnagyobb részében felhőmentes sötét égboltjával együtt ellenben a Föld csillagászati megfigyelésre legalkalmasabb ...

2021. május 10.: A hét képe ezúttal a DG121 jelzésű HII-régiót – egy ionizált hidrogénből álló felhőt – ábrázolja, amely a Puppis (Hajófar) csillagképben látszik. A HII-régiók emissziós ködök. Akkor jönnek létre, amikor fiatal, nagy tömegű csillagok elég ultraibolya sugárzást bocsátanak ki ahhoz, hogy ionizálják az őket körülvevő gázfelhőket. Többnyire szabálytalan formát vesznek fel, és nincsenek éles határaik, ettől lesz homályos, fotón mégis jól mutató megjelenésük. A DG121 legfényesebb csillaga, amely a felvétel közepénél látható, a HD 60068. A lenyűgöző fényképet az ESO Nagyon Nagy Távcsövére (VLT) szerelt FORS 2 (FOcal Reducer and low dispersion Spectrograph 2) műszere készítette a chilei Atacama-sivatagból. A műszert a csillagászok úgy írták le, mint „a Paranal műszereinek svájci bicskája”, mert képes arra, hogy több különböző csillagászati célpontot különböző módokon vizsgáljon meg.

2021. május 3.: Legfrissebb heti képünkön mintha csak egy magányos antenna fürkészné az égboltot. Valójában azonban ez a rádiótávcső távolról sincs egyedül. Ez az egység az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) hálózatának része. E rádiótávcső-rendszer a chilei Andok magasan fekvő Chajnantor-fennsíkján elszórva álló 66 nagyon precíz antennából áll. A felvételt igazán látványos és színes égi háttér díszíti. Az ALMA mögötti horizontot zöld légkörfény szegélyezi. A tányérantenna mögül a Nagy Magellán-felhő kandikál ki, fölötte a Tejút fenséges sávja hömpölyög. Ezeket az antennákat az infravörös fény és a rádióhullámok tartománya közé eső milliméteres hullámhosszú elektromágneses sugárzás összegyűjtésére tervezték. Az ALMA az emberi szem által érzékelhetőtől egészen távol eső ablakot nyit a világegyetemre. A mi szemünk úgy fejlődött, hogy a látható fényt érzékelje, míg az ALMA a hosszabb hullámhosszakon jeleskedik, a kozmosz leghűvösebb képződményeit látja. Ide tartoznak a sűrű csillagkeletkezési régiók, a fiatal csillagokat körülölelő törmelékkorongok, a távoli galaxisok és sok egyéb égitest. Az ALMA ...

2021. április 26.: Érezte már valaha a kedves olvasó azt, hogy figyelik? Ez a viccesen kedves kinézetű objektum összeolvadó galaxisok szempárt formázó kettőse, amelyben két növekedő szupernagy tömegű fekete lyuk rejtőzik a széles vigyor mögött. Galaktikus szomszédságunkban ritkák a hasonló párok, az Mrk 739 azonban (csillagászati értelemben) elég közel van ahhoz, hogy részleteiben is tanulmányozhassuk, és így jobban megérthessük azokat a drámai folyamatokat, amelyek az ilyen kozmikus összeolvadások során zajlanak. Az ESO VLT távcsőegyüttesének MUSE műszerét használva Dusán Tubín egyetemi hallgató (Pontificia Universidad Católica de Chile) és csillagászcsoportja nem csak az összeolvadás okozta hatásokat, de a növekedő gigantikus fekete lyukak által kibocsátott sugárzást is tudta tanulmányozni. Vizsgálatuk választ adott a galaxisok mozgásával, azok csillagainak korával és a kémiai összetételükkel kapcsolatos kérdésekre is. Azt találták, hogy az egyik galaxis sokkal idősebb a másiknál, összeolvadásuk pedig még a folyamat korai szakaszában jár. A MUSE 3D-s spektrográf, amely több ezer hullámhosszon rögzíti az objektum képét, és ...

2021. április 19.: Ezt a szelfipanorámát az ESO fotósnagykövete, Petr Horálek készítette 2016. április 9-én. Petr az ESO Fulldome Expedíciójának tagjaként járt a chilei Atacama-sivatagban, ahol fotográfus társaival együtt számos lenyűgöző, ultranagy felbontású felvételt készítettek, elsősorban az ESO Supernova Planetárium és Látogatóközpont számára. A végtelen fennsík minden irányból körülöleli a környezetéhez képest hangyányi fotóst, és Petr alakja eltörpül a lélegzetelállító chilei égbolt alatt. A fényképészt pontosan a horizont fölött tornyosuló fényoszlop, az állatövi fény sávja alatt találhatjuk meg. Ez a fényjelenség még inkább túlvilágivá varázsolja a beállítást. A fényképen látható kerek műszerek az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rádiótávcső-hálózat egyenként 12 m átmérőjű tányérantennái. Az ALMA a világ legnagyobb földi bázisú csillagászati obszervatóriuma, a chilei Atacama-sivatag Chajnantor-fennsíkján, 5000 méterrel a tengerszint felett. Összesen 66 antennából áll, amik különböző konfigurációkban kapcsolhatóak össze, és ilyenkor egyetlen hatalmas műszerként, úgynevezett interferométerként működnek együtt. Ennek a képességének köszönhetően az ALMA jelenleg az emberiség leghatékonyabb műszere a világegyetem ...

2021. április 12.: Nagy gonddal választják ki a megfelelő helyet, amely egy új távcső számára a lehető legjobb észlelési feltételeket nyújtja. A hét képét 2019-ben készítette az ESO fotós nagykövete, Petr Horálek a chilei Cerro Armazones tetejéről, ahol a Rendkívül Nagy Távcső (ELT) épül. Az Atacama-sivatag szívében, 3046 méteren található magaslati, száraz terület létfontosságú helyszín az ELT rendkívüli észlelési teljesítményének bemutatására és kiaknázására. Az Atacama-sivatag lenyűgöző panorámája fölött galaxisunk, a Tejútrendszer terül el megdöbbentő tisztasággal a távoli hely minimális fényszennyezésének köszönhetően. A hatalmas csillagközi porfelhők a legtávolabbi csillagok fényét elfedik, így alakul ki a jellegzetes, „márványos” sáv az éjszakai égbolton.

2021. április 5.: A chilei Atacama-sivatag a Föld egyik legsötétebb és legbékésebb csillagászati észlelőhelye, és ennek következtében az ESO különböző obszervatóriumainak és legjobb műszereinek tökéletes helyéül szolgál. Ez kép az ESO Paranal Obszervatóriumát, a Nagyon Nagy Távcső (Very Large Telescope (VLT)) otthonát mutatja. A VLT-t alkotó távcsövek őrszemként tornyosulnak a csillagokkal tarkított égbolt alatt, ahol galaxisunk csillogó íve, illetve a fénylő Magellán-felhők (balra) láthatóak. Ahogyan a kép is mutatja, a Paranal fölötti ég nem teljesen sötét, naplemente után az Univerzum gyönyörére árnyékként vetül a Föld saját légköre, amely különböző árnyalatokban világítja meg és vízfestékszerűen színezi ki az égboltot. A képen átívelő Tejutat és az Orion (a vadász) csillagképet díszítő távoli emissziós ködök játékos ecsetvonásai a horizont közelében fekvő zöld, sárga, piros és narancssárga pasztellszínű sávokkal csatlakoznak egymáshoz. Ez a színes paletta a légkörfény: a légkör sugárzása, amelyet a felszín felett néhány száz kilométeres magasságban zajló kémiai folyamatok okoznak. Közvetlenül napnyugta után a Nap ...

2021. március 29.: Az égboltnak ez a vörösben derengő régiója valójában egy forró hidrogénbuborék – katalógusjele Sh 2-305 –, amelyet folyamatosan fűti a környező csillagok erős sugárzása. Az ilyen felhőket emissziós ködöknek, vagy HII-régióknak is nevezik. Az Sh 2-305 anyagát a csillagok ultraibolya sugárzása gerjeszti, ami pedig legalább kettő fényes, O-színképtípusú, valamint néhány halványabb közeli csillagtól származhat. Az O-típusúak a legforróbb és legfényesebb ismert csillagok. Ezek tömege a Napénak 90-szeresét is elérheti, észbontó fényességük pedig akár egymilliószorosan is meghaladhatja saját központi csillagunk fényerejét. Az Sh 2-305 másik öt buborék társaságában egy hatalmas, sűrű és összetett por- és gázfelhőrendszer része, ami pedig egy még hatalmasabb gyűrűhöz, a GS234-02 jelű csillagkeletkezési szuperbuborékhoz tartozik a Tejútrendszer Perzeusz-kar nevű spirálkarjában, a Hajófara (latinul Puppis) csillagképben. A felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek (Cosmic Gems) programjának keretében készült. Ennek a tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő kezdeményezésnek érdekes és látványos égitestek megörökítése a célja. A program az ESO távcsöveit használja ki olyankor, ...